2015. július 29., szerda

tapsolj egyet

A román-magyar határon átlépve  alig várom, hogy a telefontérerőm is átlépjen a magyarországi távközlési szolgáltatóhoz, és végighívogathassam az összes arra érdemes személyt. Távközlési szolgáltatóm egyre kevésbé jár jól, mert a személyek száma egyre kevesebb.

Meglepő mód átvariálódtak a barátaim. Ha pontosabban akarok fogalmazni: leléptek. Egy-kettő persze még maradt, leginkkább gyerekesek vagy a nagyon régiek, de leginkább a kettő egyben.
Az elején még zavart, álmatlan éjszakákat okozott, de legutóbbi pesti utam alkalmával (ami tegnap ért véget) rájöttem: tökéletesen boldoggá tesz, ha a Nagymamámnál ülünk a 40 fokban, a nagymamám, az anyám, az unokatesóm meg én, és a besötétített szobában nézzük a 2 év alatti gyermekeinket létezni. Ugyanez kicserélhető a bátyámékra és gyerekeikre. Avagy gyerekek nélkül (!!!) elbiciklizni Kisorosziba és kifeküdni a Szigetcsúcsra. Tökély.
Ide jutott az én folyamatosan társaságban pörgő szingli énem. 
Az elején azt hittem, mindez a költözés miatt: 700km elég nagy vízválasztó tud lenni a társasági életben. De aztán rájöttem, hogy ez a kisgyermekes anyák és apák sajátja. Mint ahogy Emberemtől is leléptek nagy puffogva ivócimborái, hála a jó istennek.

És bár tudom, hogy ez a természetes, de most itt ülök a délutáni alvásidőben a konyhában, 700 km-re Pesttől és kicsit fáj. Próbálom végigvenni, ki az, akit itt felhívhatnék, hogy hahó megjöttünk, de egy árva emberen kívül senki nem jut az eszembe.

2015. július 8., szerda

sürögjél és forogjál

Mióta elkezdett a gyermekem egész sokat aludni (nem elkiabálni!), éjszaka egyszer vagy egyszer sem ébred, nappal meg 2-3 órát simán szunyál délután. Úgyhogy mondhatnám azt, minőségi változás került az életembe, azaz napi 1-2 óra semmit-tevés (a házimunkán túl). Persze helyváltozatást nem igénylő, csendes foglalkozást kell ilyenkor választani, ami nem más, mint az olvasás.
Az elmúlt másfél év alatt kiderült, hogy az alvás után ez a második leginkább regeneráló tevékenység, mondjuk ha a filmnézést is beleszámítanánk, a harmadik, de nem számítjuk, mert az nem csendes.
Úgyhogy most fogyasztom a könyveket, amíg lehet. Mert később ki tudja mi vár? Még fél év, és megint kell menni dolgozni, egyelőre nem tudom hova. El se tudom képzelni. Olyan szinten vagyok bezárva ebbe a kicsi kis világomba, hogy el sem tudom képzelni, hogy lehet másképp.