2014. augusztus 25., hétfő

Blogot írni jó - erre jöttem rá minap, amikor gondolkoztam az élet nagy dolgain. Persze ehhez az kell, hogy az ember kilásson a fejéből és kis híján 8 hónap pelenkázás közbeni kaki-mennyiség/minőség vizsgálgatás és szoptatás-közbeni főzőműsorok nézése után eszébe jussanak az élet EGYÉB nagy dolgai (mert persze a mi-van-a-pelenkában kérdés máig benne van a 10 legfontosabb topicban).
Most, amikor írom a blogot persze semmi nem jut eszembe, csak hogy itt az ősz, amikor még nyár se volt, és ez kisebbfajta szomorúsággal tölt el, kb először a szülésem óta. (Szülés - ez a legutolsó szó arra, ami eszembe jut, inkább a reggel, amikor kirángatták a kisbabámat belőlem).
Van mögöttünk egy kevésbé jól sikerült nyaralás, ahol 4 gyerek ugrált hullafáradt fejemen, és ebből csak egy volt a saját. Volt szemrehányás anyámtól, utána következő lelkiismeretfurdalás tenger, egy db táska elvesztése mindennel (a hullafáradtság következménye - bár iratok később meglettek). Volt az autópályán egy db deffekt, sok esős nap és egy temetés. Gyönyörű zsidó szertartás volt, és ott a kozma utcai temetőben mászkálva arra jutottam, ha ez a halál, nem is olyan rossz. 
Egyszóval minden volt, most pedig hazatértünk Erdélybe pihenni és szomorkodni egy kicsit.
Mindig nehéz a hazatérés, onnan, a hazámból. Két otthon - az olyan mint ha az embernek két szeretője lenne. Én pedig mindig is monogám típus voltam.